Alida, van pasid?!

Megint itt a hétvége, lassan kikeveredem a torokfájós, hörghurutos nyavalyából, s megint nem tudok mit kezdeni magammal.  Hát, én mindjárt depresszióba esem! Hétfő óta eltelt 4 nap s az önéletrajzommal, az állással kapcsolatban még mindig nincs semmi visszajelzés. Az osztályvezető gyerek kérte, addig ne is jelentkezzek rá hivatalosan, míg nem beszél a főnökével, ehhez tartottam is magam délután 3ig, de látva s hallva a "csendet", mégis csak rá kellett nyomnom a jelentkezem gombra, nehogy lemaradjak. Jelentkezhettem volna még két másikra is, de azok annyira nem érdekelnek, hogy megreszkírozzam. Vagy EZ vagy semmi, és maradok a jelenlegi helyemen őszig.

Osztályértekezleten kiderült, hogy főnökúr bekerült egy bizottságba, aminek az a feladata, hogy kiszámolja, megéri-e elválasztani az ocsút a szalmától, azaz felszabdalni az igazgatóságunkat. Gondolom, ezért változott a kommunikációja, mert tűzközelben már nem kell találgatnia, sőt, az ő ötletei szerint is alakulhatnak a dolgok. Mindemellett, rá számítanak, nem fogják kirúgni .. És rám? Rám nem számít senki, nem számítok senkinek.

Maca2 ma sem volt, LaraKroft sem, el tudnám viselni ezt az állapotot :) De azt még jobban, ha átkerülhetnék ODA. Bár leendő osztályvezetőm ma sem jelentkezett, már-már kezdek aggódni, mégse kellek.* A jelenlegi helyemen meg a hócipőm tele az agyatlan excellezéssel. Riportokat kell gyártani, innen-onnan összekurkászni az adatokat, mert egy ekkora cégnél nincs olyan adatbázis, ami ezt tartalmazná s pár kattintással le lehetne hívni.

Reggel egyébként gyógyszertárban kezdtem, kaptam torokfertőtlenítő cukorkát meg köptető szirupot. Mindegyiket próbáltam már évekkel ezelőtt, akkor használt, remélhetőleg most is. 

* megjegyzem, a héten már 2 állásajánlattal is megkerestek. Szóval, előbb-utóbb valami horogra akad. Vagy hagyjam a fenébe, mert ha sikerül jobbat találni, nem jutok vissza Ausztráliába? 

A vasárnapi futás a hidegben igencsak betett a torkomnak, már kapart hétfőn is, de kedden már nyelni alig tudtam, hangom szinte semmi. És akkor ráadásul a halánték tájékán néha belenyillalt a fájdalom, délután pedig már a szemem is majd kifolyt. Jah, és úgy néz ki, már második parfümömre lettem allergiás, Tommy girl után Nina Riccitől is meg kell válnom :( És ilyen állapotban kellett angol dogát írni, ami - bár már többször szajkóztam, szarul sikerül - most tényleg el lett baszva és örülni kell, ha meglesz a 80%. 

És ilyen állapotban, ahelyett, hogy húztam volna haza, még két órát szinházban kellett töltenem. Tényleg szinte kényszer volt, a fejem alig bírtam tartani, s az utolsó félórában a szemem is majd lecsukódott. Pedig a darab jó volt, jó színészekkel: Esőember Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével. A sztori filmként oszkárt nyert, négyet is. Megnéztem többször is, s biztos ez okozta, egyfolytában a filmhez hasonlítottam. Kulka János például egy az egyben mintha koppintotta volna Dustin Hoffmant. Nagy Ervin pedig hozta a szokásos formáját, még mindig numberone, ilyen típusú pasi kéne nekem is. Van benne valami :)

Egyfelvonásos volt, s valszeg eztán is ilyenekre fizetek be, mert a félidőben tartott szünetek így nem kínosak egyedül. Mert hogy egyedül ültem be, ez volt az első s tizedannyira se éreztem kínosnak, mint mikor moziba mentem. De ha egyszer senki nem akarta megnézni a Star Wars III.-at, muszáj volt bevállalni. 

Szinte félholtan értem haza, fáztam, fájt a fejem, torkom, minden bajomat alvásba akartam fojtani. De először zuhany, lemosandó a parfümöt.

Osztályvezetőgyerek nem hívott, hiába küldtem át neki hétfőn az önéletrajzot. Ezért ma muszáj volt rácsörögnöm, mivanmár. A főnöke még nem adott neki időpontot, de jelentkezik, ha van valami. Ettől már nem voltam annyira bizakodó, de ha továbbította a cv-m, akkor azért annyira rossz nem lehetett, a válasz elhúzódása pedig azt is jelentheti, hogy annyira nem is jó. 

Maca2 és LaraKroft tanfolyamon vannak, úgyhogy egyedül kéne tartani a frontot, és hogy hogy nem, megy nélküle is. Feleslegesen generált pozíció, amiben dolgozniuk kell, egy virtuális valóság, amiben azt hiszik, számítanak valamit. Egész nap megint alig érkezett 10 email, aztán kitettem a lábam az irodából, elmentem egy megbeszélésre, s mire kijöttem, vagy húsz levél várt. Holnap dolgozni kell. 

ui: jah igen, A_Sportoló megint felbukkant. Most már nagyon szeretne találkozni velem, hogy eloszlassa azt a rossz emléket, ami miatt ódzkodom tőle. Például kitalálta, az első 5, vagy inkább 15percben csak legyünk csendben. Hátmondom, én tuti röhögni fogok egész végig, ez a csendkirályosdi nem fog segíteni a zavar leküzdésében. Annyira próbálkozik, igent kéne neki mondani, a családját meg leszarom.

A hétvégét átleveleztem egy szegedi palival, aki amúgy orvos, s hétfőn, azaz ma utazik Londonba. Fotó alapján nem jött be, nem az esetem, de olyan jó dumája volt, hogy nem ráztam le rögvest. Na, ennek a vége az lett, hogy hétfő reggel vele kezdtem a napot, reggeliztünk egy kávézóban, aztán én dolgozóba, ő a reptérre ... Aztán emailben jött az elköszönő szép üzenet, hogy élőben nem találta azt, ami a fotókon ott volt, mármint az enyémen. Hátnemtom, mire vágyott, mindenesetre mivel én sem estem szerelembe, annyira zokon nem vettem. 

Egyébként meg a nap híre az, hogy délután csak sikerült elérnem az osztályvezetőt. Ekkor a többiek már távoztak a szobából, úgyhogy nyugodtan cseveghettünk a pozícióról. Elmegy egy csaj, a helyére keresnek embert, és nem alacsonyabb szinten, hanem amin én is vagyok. Megkérdezte, mennyit keresek most, na, annál sokkal több van benne, úgyhogy abban maradtunk, küldjem át neki az önéletrajzom, holnap bemegy a főnökéhez, s aztán majd tájékoztat, hogy mi van. Ezt rögvest meg is tettem, most pedig jön a várakozás. Jóakaróm szerint a főnök tényleg ismer mindenkit, tehát az osztályvezető nem biztos, hogy hazudott, amikor azt mondta, hogy a főnök tudja, ki vagyok, de az tény, szeret füllenteni. Nah, ha ez az állás összejön, akkor elmondhatom, megérte az elmúlt 10hónap szenvedés, mert az állást csak cégen belül hirdették meg, kintről nem is lehet rá jelentkezni hivatalosan. Drukkoljatok!

Jellemző, hogy 2-kor kezdődött volna az értekezletünk, de még ültek a tárgyalóban. Visszavonultunk a szobába, mikor Maca2-t felhívta valaki, valszeg LaraKroft, s kirohant, minden bizonnyal a tárgyalóba. Sejtettem a szituációt, de gondoltam, megvárom, mikor esik le neki, vagy másnak, hogy talán nekem is kellett volna szólni, mert szerintem ez lett volna a természetes. És az is vicces, hogy Maca2 fiáról sokkalt többet tudok, mint a közös üzleti területünkről, amit elvileg ketten kéne vigyünk.

Viszont, ha ez a meló összejön, akkor vége a láblógatásnak és az ausztrál álom is tolódik, ha csak nem engednek el fizetésnélküli szabira. A jelenlegi helyen erre már csak azért sincs lehetőség, mert még mindig határozott a munkaviszonyom. És amúgy sem maradnék, mert az önéletrajzomat csak rontja az ott töltött idő.